„A tavasz a remény évszaka, a húsvét pedig az újrakezdés ünnepe.”
Szeretettel köszöntjük minden kedves Olvasónkat és partnerünket a húsvéti ünnepek alkalmából! Kívánjuk, hogy a következő napok a pihenésről, a tavaszi megújulásról és a békés elcsendesedésről szóljanak.
Köszönjük, hogy látogatásaikkal és figyelmükkel megtisztelik könyvtárunkat.
Mindenkinek áldott, szép ünnepet kívánunk!
Vannak szavak, amik csak éjszaka születnek. Vannak sorok, amiket egy gyűrött papírfecni őriz a táskánk mélyén, vagy egy jelszóval védett mappa a gépünkön. Ezek a mi „apró darabkáink” – a legőszintébb pillanataink lenyomatai.
Sokan írunk. Nem azért, mert írók akarunk lenni, hanem mert az írás segít túlélni, feldolgozni, örülni vagy éppen elengedni. Mégis, amikor felmerül a kérdés: „Megmutatnád?”, a legtöbben azonnal nemet mondunk. Miért? Mert ezekben a sorokban mi magunk vagyunk, mindenféle szépítő maszk nélkül. Sebezhetőek vagyunk bennük.
A legtöbb kézirat sorsa a magány. Pedig a szavaknak ereje van, és gyakran éppen az a gondolat, amit te „túl személyesnek” vagy „nem elég jónak” érzel, adhatna erőt valaki másnak. Amikor megosztjuk a történeteinket, rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül az érzéseinkkel. A sebezhetőség nem gyengeség, hanem a legmélyebb kapcsolódási pont ember és ember között.
Szeretnénk egy olyan teret teremteni az ATF Könyvtárban, ahol nem számít a helyesírás, a rímképlet vagy az irodalmi kánon. Itt csak te számítasz és az a gondolat, amit eddig nem mertél kimondani.
Ez az este neked szól, ha:
Vannak régi verseid, amiket még soha senki nem hallott.
Írtál már naplót, és van benne egy rész, ami másnak is tanulságos lehetne.
Szeretnél egy ítélkezésmentes, támogató közegben megszólalni.
Vagy egyszerűen csak szívesen hallgatnál másokat, akik veszik a bátorságot az őszinteségre.
A darabkáidból áll össze az egész. Várunk szeretettel egy olyan felolvasó estre, ahol a csendet végre a te hangod törheti meg. Nem várunk tökéletességet, csak téged.
Az esemény részletei:
📅 Időpont: 2026. április 19., 17:45
📍 Helyszín: ATF Könyvtár
📩 Jelentkezés és részletek: konyvtar@atf.hu
Johannes Schneider „Elizeus: A próféta a nyitott égbolt alatt” (eredeti címén: Elisa: der Prophet unter den geöffneten Himmelsfenstern) című könyve a bibliai Elizeus próféta életét és szolgálatát mutatja be, méghozzá mély, hitéleti szempontból.
A könyv nem csupán történelmi beszámoló, hanem egyfajta szellemi útmutató, amely azt vizsgálja, hogyan működik Isten a reménytelennek tűnő helyzetekben.
A könyv Elizeus elhívásával kezdődik, amikor Illés próféta utódja lesz. Központi gondolat, hogy Elizeus nem saját erejéből cselekedett, hanem Illés szellemének „kettős mértékét” kérte és kapta meg. Ez a fejezet arra bátorítja az olvasót, hogy merjen nagyot kérni Istentől a szolgálathoz.
A cím egy konkrét bibliai történetre utal (2 Királyok 7), amikor Samária városa éhezett az ostrom miatt. Elizeus megjövendölte a megmenekülést, mire egy hitetlen tiszt gúnyosan azt kérdezte: „Még ha az Úr ablakokat vágna is az égen, hogyan történhetne meg ez?”
A lényeg: A könyv szembeállítja az emberi hitetlenséget Isten korlátlan lehetőségeivel. Azt tanítja, hogy Isten ott is tud „ablakot nyitni”, ahol mi csak falakat látunk.
Schneider részletesen elemzi Elizeus csodáit, amelyek gyakran nagyon gyakorlatiasak és az irgalomról szólnak:
Az özvegy olaja: Isten gondoskodása a szegényekről.
Naámán gyógyulása: Isten kegyelme az idegenek és kívülállók felé.
A súnemi asszony fiának feltámasztása: A győzelem a halál felett.
A szerző úgy mutatja be Elizeust, mint aki:
Folyamatos közösségben élt Istennel.
Bátran megállt a királyok előtt is.
A legsötétebb időkben is a reményt képviselte.
Ez a könyv elsősorban azoknak szól, akik lelki bátorításra vágynak. Azt üzeni, hogy Isten a nehéz időkben is aktív, és olyan embereken keresztül munkálkodik, akik készek radikálisan bízni Benne. Schneider Elizeus életén keresztül mutatja be, milyen az a keresztény élet, amely Isten bőségéből (a „nyitott ablakokból”) merít.
Miért mutatom be ezt a könyvet?
Ez a könyv valamikor Molnár néni tulajdona volt, akinek a címe ott olvasható a címoldalon.
Egy nehéz időszakban volt ez a könyv valakié, és ez a könyv most itt van a könyvtárban.
Az eredeti tulajdonos címére ha rákeressünk akkor ide lyukadunk ki.
Ha kicsit tovább ássunk ebben a történetben, akkor már ott is vagyunk Budapest történelmének egy kis darabjákában.
Kibontakozik előttünk az 1920-30-as évek Budapestje, mikor építkezések indultak, és felépült az a bérház, amiben Molnár néni a könyv eredeti tulajdonosa lakott.
A könyv így már nemcsak Webster művét tárja elénk, hanem a bejegyzés folytán egy másik ember életébe is belelátunk. Valamint megindulhat a fantáziánk azon, hogyan és milyen úton is került ez a könyv az ATF könyvtárába.
(A készítés során Gemini AI segítségét vettem igénybe.)
Képzeljük el, hogy a történelem egy olyan pontján állunk, ahol a toronyépítés már nem kőből és vályogból zajlik, hanem bináris kódokból. A mesterséges intelligencia (MI) berobbanása nem csupán egy újabb szoftver a laptopunkon; ez egy olyan tükör, amelybe belenézve újra fel kell tennünk a kérdést: „Kicsoda az ember, hogy megemlékezel róla?”
Napjainkban egy különös, modern vallás van születőben: a „technológiai optimizmus”. Sokan úgy tekintenek az MI-re, mint egy digitális messiásra, amely majd eltörli a betegséget, a szegénységet, sőt, a halált is. Ez a „homo deus” projekt, ahol az ember saját alkotása révén akar istenné válni (Bacsó 2023, 8).
De lelkipásztorként emlékeznünk kell: a gondolkodásunk nem csupán adatok villámgyors feldolgozása. A valódi emberi értelem egy mélyen spirituális és erkölcsi aktus, amely elválaszthatatlan a lelkiismerettől. Egy algoritmus tud dönteni, de csak az ember tud választani a jó és a rossz között, Isten színe előtt (Bacsó 2023, 8).
A technológia kényelme mögött ott lapul a „dehumanizáció” veszélye. Félő, hogy a jövőben a betegágy mellett nem egy együttérző kéz, hanem egy hideg szenzor méri majd a pulzust, és a lelkigondozás is egy chatbot „személytelen” válaszaivá szűkül (Julesz 2025, 1).
A biometrikus azonosítás és a folyamatos digitális megfigyelés pedig lassan egy olyan világot épít, ahol a szabadságunk és az emberi méltóságunk puszta adatsorrá válik (Ujhegyi és Őszi 2025, 977). Az „algoretika” – az algoritmusok etikája – éppen ezért sürgető feladat: meg kell tanítanunk a gépi rendszereket (vagy inkább azok alkotóit), hogy az ember nem árucikk vagy megfigyelési alany, hanem Isten képmása.
A bűnbeesett világ árnyai az interneten is ott vannak. Az MI képes arra, hogy soha nem hallott hazugságokat adjon valaki szájába (mélykamu/deepfake), vagy észrevétlenül manipulálja a tömegek véleményét (Soós 2025, 87). Ebben a zajban a hívő embernek minden eddiginél éberebbnek kell lennie. Az államok sokszor tehetetlenek a globális technológiai óriásokkal szemben, ezért a mi felelősségünk, hogy a híveket digitális tudatosságra és lelki tisztánlátásra neveljük (Julesz 2025, 1).
Ne értsük félre: az MI nem az ellenségünk, hanem egy eszköz a kezünkben. Gondoljunk csak bele, mekkora lehetőség, hogy a fordítógépek segítségével pillanatok alatt bárkihez eljuttathatjuk az örömhírt a saját nyelvén! (Németh 2025, 166).
Ugyanakkor a gép soha nem válthatja ki a pásztori jelenlétet. Egy gép észlelheti a szuicid hajlam jeleit egy posztban, de nem tudja átölelni a kétségbeesettet, és nem tudja közvetíteni Isten kegyelmét (Mészáros és Osváth 2026, 131). Az MI segíthet a munkánkban, de a Szentlelket nem lehet programozni.
Ferenc pápa és a teológiai gondolkodók arra hívnak minket, hogy törjük meg a „technokrata paradigmát” – azt a téveszmét, hogy minden problémánkra a technika a megoldás (Vigilia 2024, 593).
A feladatunk nem a menekülés a digitális világból, hanem a „magas kockázatú rendszerek” szigorú, etikai alapú szabályozásának támogatása (Rideg 2022, 1). Meg kell védenünk az emberi méltóságot ott is, ahol csak bitek és bájtok látszanak.
Kedves Hallgatók!
Ti lesztek azok, akiknek ebben a digitális dzsungelben kell utat mutatnotok. Használjátok okosan az eszközöket, de soha ne feledjétek: a gépeknek memóriájuk van, de csak az embernek van emlékezete és reménysége.
Bacsó Benjámin. 2023. „Teológiai gondolatok és kérdések a mesterséges intelligencia térnyerése kapcsán.” Szolgatárs 1: 3–8.
Julesz Máté. 2025. „Digital society and AI, with special reference to healthcare.” Információs Társadalom 25 (2): 1–2.
Mészáros Mátyás és Osváth Péter. 2026. „Mesterséges intelligencia és az önpusztító magatartás: Interdiszciplináris kitekintés.” Orvosi Hetilap 167 (4): 131–134.
Németh Anikó. 2025. „Beszámoló az AI for T/I konferenciáról.” Modern Nyelvoktatás 31 (3–4): 166–169.
Rideg Gergely. 2022. „A mesterséges intelligencia rendszerek szabályozásának európai megközelítése.” KRE-DIT 1: 1–28.
Soós Georgina. 2025. „A mesterséges intelligencia korrupciós kockázatai.” Belügyi Szemle 73 (1): 87–104.
Vigilia. 2024. „Technológia és tanítóhivatal: Ferenc pápa válasza a mesterséges intelligencia kihívására.” Vigilia 89 (7): 593–602.
Ujhegyi Péter és Őszi Arnold. 2025. „A biometrikus azonosítás és az MI összefüggései.” Belügyi Szemle 73 (5): 977–999.
„A tavasz a remény évszaka, a húsvét pedig az újrakezdés ünnepe.” Szeretettel köszöntjük minden kedves Olvasónkat és partnerünket a húsvét...
